a szépség jogaihoz tartozik...
Írta: mademoiselle
"Az egyik faliszekrény előtt Victoire leborult, kitárta karját, és átható sikollyal így kiáltott: - Non, jamais, monsieur l'officier! jamais! Inkább meghalok, mintsem megengedjem, hogy belenézzen ebbe a szekrénybe.
De Westbury kapitány kinyitotta, még mindig mosollyal arcán, de mikor a szekrény ajtaja kinyílt, ez a mosoly hangos nevetéssé változott. Nem az összeesküvésre vonatkozó iratok voltak benne, hanem mylady parókái, folyadékai, festéktégelyei, s amikor a kapitány folytatta kutatását, Victoire azt mondta, hogy a férfiak szörnyetegek.
- E cikkek csak akkor veszélyesek, ha őladysége hordja őket - mondta a kapitány mélyen meghajolva, gúnyosan udvarias mosollyal. - Eddig semmit sem találtam, ami a kormányzatra vonatkozik, csak olyan fegyvereket, amelyekkel gyilkolni a szépség jogaihoz tartozik - mondta és kard hegyével egy parókára mutatott. - Most hozzá kell fognunk, hogy átkutassuk a ház többi részét."
(W.M. Thackeray: Henry Esmond története)
Nem tudom milyen elgondolásból írta meg Thackeray az Esmond úr emlékiratait ilyen kényelmetlen formában, de ezt a Mamzit itt nagyon zavarta, ahogy a főhős hol egyes szám első személyben, hol pedig harmadik személyben kommentálta élete eseményeit. De azért nagyon tetszett.
Skatulya:
.angol
|
Stempli:
thackeray
Czifra! |
Itt tessék zsibongani!
a Cinnamonhoz...
Írta: mademoiselle
...vendégblogoltam egy színeset, Cilikéset, Csukás Istvánosat.
Skatulya:
.magyar
|
Stempli:
csukás
,
tutsek
Czifra! |
8 zsibongó
Lammas napján...
Írta: mademoiselle
"Kingsbridge-ben pompás ünnepséget tartottak Lammas napján, az aratóünnepen. Reggel a város minden házában sütöttek egy cipót – a termést éppen betakarították, úgyhogy bőven volt liszt, és olcsón. Azok, akiknek nem volt saját kemencéjük, szomszédjuk házában sütötték meg a cipójukat, vagy a kolostor, illetve a város két pékjének a kemencéiben. Délre a levegőt megtöltötte az új kenyér illata, s ettől mindenkit elfogott az éhség. A cipókat közszemlére tették ki a folyón túli réten felállított asztalokon, és mindenki körbejárta és megcsodálta őket. Nem volt köztük két egyforma. Soknak a belseje gyümölcsöt vagy fűszereket rejtett: volt szilvás kenyér, mazsolás kenyér, gyömbéres kenyér, cukros kenyér, hagymás kenyér, fokhagymás kenyér és számtalan másféle. Aztán voltak olyan cipók is, amelyeket petrezselyemmel zöldre, tojássárgájával sárgára, szantálfával pirosra vagy pedig napraforgóval lilára színeztek. Rengeteg furcsa forma akadt: háromszögek, kúpok, gömbök, csillagok, ovális alakzatok és gúlák, furulyák, tekercsek, sőt még nyolcas számok is. Megint mások még mutatósabbra készültek: voltak olyan cipók, amelyek nyulakat, medvéket, majmokat és sárkányokat formáztak. Voltak kenyérből készült házak és kastélyok. De mindenki véleménye szerint a legcsodálatosabb az a cipó volt, amelyet Ilona és Márta sütött, s amely a katedrálist ábrázolta, olyannak, amilyen majd a befejezés után lesz."
(Ken Follett: A katedrális)
Szívesen részt vennék egyszer egy ilyen kenyérünnepen. Misoda illatfelhő lehet ottan... hmmm... najó most rögtön sütnöm kell egy cipót...
(Ez volt életem első saját sütetű kenyérkéje)
Skatulya:
.angol
|
Stempli:
follett
Czifra! |
Itt tessék zsibongani!
William P. Young: A Viskó
Írta: mademoiselle
Jól megrágtam, aztán kiköptem.
Skatulya:
.amerikai
|
Stempli:
young
Czifra! |
5 zsibongó
Fehér Klára: Oxygénia
Írta: mademoiselle
Azt hittem ez is egy olyan jópofa és teljesen röhögcséges gyerekscifi lesz, mint A földrengések szigete, vagy Teknős Péter könyve, a Jártunk a jövőben, de ennyire azért mégsem komolytalan. Inkább úgy írnám körül, mint negatív utópia, egy kicsit Orwell, egy kicsit Huxley, egy kicsit Bradbury, csak éppen az ifjúság elméjéhez szabva. Vagy enyhén buggyant felnőttekéhez.
Egészen meggyőző, igen hatásosan osztja az eszet, és még izgalmas is, tetszett.
Skatulya:
.magyar
|
Stempli:
fehér
Czifra! |
Itt tessék zsibongani!
[Dan Brown: Az elveszett jelkép] - zárójelben
Írta: mademoiselle
Már majdnem a felénél tartok, de még egy halott öreg pucér pasit se találtam benne, komolyan kezdek aggódni: D.B. kiesett volna saját sémáiból?
Amúgy izgalmas, azt meg kell hagyni, hozza a szokott formáját, kilencven százalék igazság, tíz százalék hazugság, plusz a kereszténység teljes lealázása, bár nem is vártam egyebet, arcizmom se rándul. Irodalmilag tök zokni, de ezt most nem tudom miért mondtam. Kigugliztam a Capitolium plafonján lévő képet, a Washington apoteózisát, aztapaszta, tényleg nem semmi. Ha csak ezért is, de már megérte belefogni.
Arra is most jöttem rá, hogy Dan Brown tulajdonképpen saját magáról mintázta a profot, az atletikus termet ugyan kétséges, és szerintem még nálam is alacsonyabb, de az "egyenruha" apróra stimmol (garbó, tweedzakó, bőr félcipő, sőt talán még a mikimauszos karóra is, de erről nincs megbízható információm).
Skatulya:
.amerikai
|
Stempli:
brown
Czifra! |
1 zsibongó
Bársony István: Magyar élet
Írta: mademoiselle
Olyanok ezek a novellák mint egy-egy rövid időutazás a boldog békeidők Magyarországába, de szerencsére tényleg rövidek, mert egyfolytában éhes vagyok tőlük, egész nap a hűtőben turkálok, és úgy falok, mint aki még életében nem evett...
"Hát még azok a csuda sütemények, legfrissebb tejszinhabbal; aztán a még csudább befőttek!… Azok a smaragdszínű ringlották; azok az egyetlen ráncot sem vető felséges barackok; az őszinek a szine mint a halvány leányarcé; a kajszié meg akár a legsárgább kantalupé. A som sötét rózsaszínű; a cseresznye mint egy-egy csattanó csók, (még az íze is olyan); a meggy csak éppen annyira savanyás, hogy utána még jobban essék megint az édes. A dinnyék! ó! micsoda nemzetiszínű szeletkék! Olyan szirupban, hogy az ember összecsucsoríthatja tőle a száját. S a zöld dió; mint valami mennyei szarvasgomba! Remek, hosszukás körték, egészben, hófehéren; málna és szeder, piros és fekete nagy gránátgyöngyökként itt is, ott is, elhintve a szivárvány szineivel ékeskedő befőtt-eldorádóban. És parfait! és fagylalt!…"
(Bársony István: A nagyasszony házasít)
*
"...előbb végig kellett enni a disznótort, ami még jógyomrú embernek sem utolsó feladat lehetett. Hisz ami egy másfélmétermázsás kövér disznótól jó csak telhetett, az mind a vendégek elé került. Először is a fáintos kocsonya, füléből, körméből, orrából; - azután a tormás hús, meg a nyomon követő mindenféle kolbász és hurka; a borsos kolbász, a fokhagymás kolbász, a véreshurka, májashurka, tüdőshurka; mindehhez káposztasaláta, vörösrépa, uborka, krumpli pirítva, nyers káposzta, savanyú mustár, édes mustár, friss sertéskaraj, tepertős pogácsa, új tepertővel sütve. No meg egy kis túróscsusza, meg egy kis kompót a sült pulykához, amit azok számára találtak fel, akik a „disznóságokat” kevésbé szeretik.
Bizony ilyen vacsora megkivánta a különféle vidámító italokat is; a kadarka-fröccsöt, a rizlingkvaterkát, a muskotály-kóstolót, meg egy kis vöröset a bikavérű burgundi fajtából; aztán az asszonynépnek holmi ürmöst, konty alá való édességet..."
(Bársony István: Oda a millió!)
Skatulya:
.magyar
|
Stempli:
bársony
Czifra! |
Itt tessék zsibongani!